Mottó: Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra, hanem holnaputánra, hátha meg sem kell venned.

Önmagában semmi. A gond azzal van, amit és amennyit vásárolunk. Rengeteg olyan árut veszünk meg, amelyre valójában nincs szükségünk és a szükséges dolgokkal is pazarlóan bánunk. Amerikában a bevásárlóközpontokban vásárolt élelmiszer minden dollárjából 65 cent a csomagolás, a piackeresés és a szállítás. 30 cent jut a vegyigyárak műtrágyáira, növényvédőszereire és genetikailag módosított vetőmagvaira. 5 cent marad a termelőnek. A környezetüket károsító-csúfító szeméthalmazok meg egyre nőnek és már tiszta levegőt is csak drága pénzen szívhatnak! A helyzet nálunk sem jobb. De ha mindenki ugyanígy tenne a bolygón, még két Földre lenne szükségünk, hogy kielégítsük az igényeket! Pedig néhány dologra odafigyelve a jelenlegi életszínvonal csökkenése nélkül tudnánk mindent biztosítani minden ember számára. Meg vannak hozzá a megfelelő eszközeink és a tudásunk is.
A vásárlás természetesen nem baj. De az, hogy kritika nélkül mindent összevásárolunk, anélkül, hogy belegondolnánk a fogyasztási cikkek hatásaiba, komoly hiba! Persze, mindenki szívesebben veszi meg az olcsóbb kínai káposztát, mint a drágább magyart! Gondolkodjunk egy kicsit: ha a magyar termelő tönkremegy, miből fogjuk fenntartani az iskolákat, a kórházakat? Amíg ide szállították Kínából azt a káposztát, mennyi fosszilis (nem megújuló – tehát egyszer elfogy!) energiát használtak fel rá, míg a szomszéd faluból mindez sokkal kevesebbért idejutna? A szén-dioxid, ami ezalatt a levegőbe került, vajon hol okoz legközelebb természeti katasztrófát? A termékek előállítása során jócskán sérülhetnek emberei jogok és megvásárlásukkal ennek fenntartását támogatjuk.
Ha megveszünk egy terméket, akkor a gyártójának azt üzenjük vele, hogy csak így tovább, tetszik a termék, állíts elő belőle még!
Egy pólóról első ránézésre nem lehet megmondani, hogy vajon Magyarországon, vagy Tajvanban gyártották, és vajon ki gondolná, hogy a 21 században még van gyermekmunka?
Az eperjoghurt epertartalma is jöhet Brazíliából és jöhet egy vegyi gyárból is – aromaanyagként. Bár az aromák engedélyezettek, hatásukat illetően sok meglepő dolog került napvilágra: többek között például asztmát és hiperaktivitást okoznak. Megvesszük ezeket a termékeket, majd kiváltjuk hozzá a gyógyszereket. Vajon tényleg ennyire nehéz naponta tíz percet rászánni a házi joghurt elkészítésére?
A hirdetés a kereskedelem egyik eszköze arra, hogy fogyasztásra ösztönözzön bennünket. Mindenhol ott vannak. Ha bekapcsoljuk a rádiót, ha nézzük a tévét, előveszünk egy újságot, vagy csak éppen elmegyünk egyet sétálni a városban. De nem lehet kikerülni a reklámokat utazás vagy szórakozás közben sem. A postaládából a fejünkre ömlik a sok szóróanyag, de már elektronikus úton is eljutnak hozzánk. Kikerülhetetlenek. Mind szuper jó terméket ajánl, olcsón vagy éppen most akciósan, csakis az adott üzletben és csakis a kedves vevőnek.

Emberünk pedig megveszi, mert mit szólnak a haverok, meg a gyerek barátai, meg a főnök, a kollégákról nem is szólva! A pénz pedig nem jön magától, így többet kell dolgoznia, hogy többet keressen. Emiatt nincs ideje a gyerekre, férjre/feleségre, szülőkre, akiket valamilyen ajándékkal kárpótol. Ami szintén pénzbe kerül, így többet kell dolgoznia. Mivel többet dolgozik, kevesebb ideje jut saját magára. Tehát vásárolnia kell gyorsan elkészíthető ennivalót, vagy gyorsétteremben kell ennie, ezek természetesen sokkal drágábbak az otthon főzöttnél. Azután vásárolnia kell hipergyors tisztítószereket is, mert a lakására már végképp nem jut ideje a pénzszerzés kényszere miatt. Ezalatt gyermekei nőnek-növögetnek a televízió képernyője előtt, ami nagyon jó dolgokat ajánl a szabadidő eltöltésére és a szülő hiányának pótlására. Például drága játékokat, főleg az agresszív fajtából. Közben megmutatja a gyereknek (ha már a szülő nem tudja), hogy hogyan kell élnie, hogyan hívja menő helyekre a barátait, amihez még több pénzt kell kérnie a szülőtől. Aki pedig még többet dolgozik… Ördögi kör. Valami Amerika.
Pár évvel ezelőtt Kanadában egy maroknyi ember úgy gondolta, hogy felhívja erre a jelenségre a figyelmet. 1993-ban megszületett a Semmitvevő Nap (vagy, ahogy kimerült barátnőm olvasta: semmittevő nap, ahogy végeredményben az is ). Amerikában a fogyasztás már akkor olyan méreteket öltött, hogy úgy érezték, tenni kell valamit ellene. Ugyanis egy átlag amerikai, a gyerekével 40 percet játszik hetente, és 6 órát tölt vásárlással! Ezt akarjuk mi is?
Veszprémben 2000-től tarjuk meg e jeles napot Kevesebbel – Boldogabban Nap néven. Az időpont mindig november utolsó hétvégéje, mielőtt még elkezdődik a karácsonyi ajándékok beszerzésének hajszája. Ezen a pénteken vagy szombaton (2005. november 26.) a világ nagyvárosaiban emberek ezrei hívják fel a figyelmet arra, hogy a túlzott fogyasztásnak káros, mindenki által érezhető hatásai vannak!
Hagyjuk hát ki egy nap a vásárlást, és nézzük meg mit lehet csinálni helyette! A végképp tanácstalanoknak a brit honlapra (www.buynothingday.co.uk) 101 nagyszerű ötletet tettek fel a szabadidő hasznos és kellemes eltöltésére.
Mi jut eszünkbe, ha azt mondják: Karácsony? A gyerekeknek a hó, a téli szünet, a karácsonyfa és a sok ajándék. A felnőtteknek már nem ennyire kellemes dolgok: a bevásárlás a tülekedésben, az ajándékötletek, a rohanás, a pénz, a takarítás. Pedig a Karácsony eredetileg nem erről szólt. Vallási ünnepből vált a szeretet ünnepévé; és csak mostanában lett a mértéktelen fogyasztásé. Mert ki gondolta volna akár csak 20 évvel ezelőtt is, hogy az emberek magas színvonalon fognak élni? Hogy mindenkinek bőven jut az alapvető cikkekből? És hogy a karácsonyi ajándékok már nem kifejezik a szeretet, hanem a mércéjévé válnak?
Megvan mindenünk, de nem érezzük jól magunkat, mert nincs időnk arra, hogy együtt legyünk a családtagjainkkal, a barátainkkal és december elejétől fogva csak rohanunk hogy haszontalan, de drága ajándékokkal lepjük meg egymást. Lehetne ez másképp?
Igen, csak egy kis szervezés kell hozzá. Hiszen ahhoz, hogy emlékezetes legyen egy ünnep, nem kell több tízezer forintot elkölteni! Már egy év múlva sem az ajándékokra, hanem az együtt töltött időre emlékezünk, legyen az jó, vagy rossz.
Nem szükséges sok előkészület a boldog Karácsony megünnepléséhez. Ha elővesszük a dominót, a kártyapaklit és a társasjátékokat, sütünk egy tepsi süteményt, családunk és barátaink számára is emlékezetes ünnepet teremthetünk!
Az előző években a Kevesebbel – Boldogabban Napokon a járókelőkkel kérdőívet töltettünk ki és egy pohár tea mellett beszélgettünk el az ünnepekről. Sok gyerek is megállt nálunk és az derült ki, hogy ők szívesen ünnepelnék meg a Karácsonyt drága ajándékok és vásárlási láz nélkül, csendben, békében, de kevés ötletük van arra, hogy ezt hogyan is tehetnék meg.
Adjunk hát tippeket nekik és mindnyájunknak!
Amire ötleteket várunk:
• Családi körben játszható játékok leírásai, amelyekhez nem kell drága társasjáték.
• Olcsó, kreatív ajándékötletek.
• Olcsó, gyorsan elkészíthető süteményreceptek.
• Karácsonyfadíszek elkészítése.
Az ötleteket a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület címére várjuk, vagy levélben (8200, Veszprém, Kossuth utca1.). Az ötleteket folyamatosan feltesszük a honlapra, a beküldő nevével együtt.
Ki mit kér karácsonyra? Illetőleg mi az, amit már végképp nem kér? Mindenki elküldheti kívánságait, melyet összesítés után Önök elé tárunk! Hogy lássák, mire is van szükség valójában…